Négy gyerekes anyuka vagyok,4 lányom van.Már kislány korukban is szerettek a ruháimban,játszani.Ilyenkor mindig magamra ismertem,hisz ezt mindannyian igy csináltuk.Aztán előkerültek anyu szépitőszerei,majd illatositói,parfümjei.
Mikor felcseperedtünk,kiválasztottuk,magunknak azt az illatot,ami a legjobban illett hozzánk.Ezek egyben a személyiség jeleinkhez tartoztak,ezzel jeleztük ezek vagyunk mi!
Annyira jó érzés,mikor tisztálkodás után,egy kellemes illatot permetezünk magunkra,teljesen beszivódik bőrünkbe,meg tartja azt.
Arról már nem is beszélve, hogy egy fantasztikus parfümnél nincs jobb fegyver a csábításhoz. Ami pedig a történetét illeti: az éppoly izgalmas és érzékiséggel telt, mint maguk a nők, akik használják.
A füstön át, a füst révén. Ennyit tesz a "per fumum", azaz a parfüm szó latin eredetű kifejezése. A parfüm ősét, az illatos füstöt (tömjént) az ókorban a halottak bebalzsamozásához és vallási szertartásokhoz használták, amelyek során a termet testes, kábító illat lengte be. Ez mágikus hangulatot varázsolt a rituálékhoz. Az inkák halottaik testét balzsamozták illatkivonatokkal, az aztékok pedig aromaterápiás belégzést végeztek erős illóolajok segítségével. Az illatszereket már ekkor, az ókorban is a hozzájuk méltó módon, különleges, metszett üvegcsékben tárolták.
A tömjént aztán az illatos víz követte. Ekkorra már kifejlődött az igény arra is, hogy az illatos növényi olajokat már a saját testükön is használják az emberek - így védekezve a higiénia hiánya okozta kellemetlen szagok ellen. Az egyik nagy áttörést a parfüm történetében az araboknak köszönhetjük, ugyanis ők vezették be az alkohol használatát a kozmetikába. Ezt követően, az iszlám világ gazdag rétegeiben gyorsan közkedveltté vált az illatos vizek használata. Keleten a parfümök a mai napig az érzéki örömök ígéretének hírnökeiként ismertek.
Királynők és kurtizánok
A reneszánsz kora a művészetek, az építészet és a tudományok virágzásának az időszaka. Az új életszemlélet elterjedésével párhuzamosan a parfümök is egyre nagyobb népszerűségnek örvendtek. Királynők és kurtizánok versengtek az első itáliai alkimisták kegyeiért, hogy megszerezzék titkos képleteiket. Spanyol és olasz parfümkészítők tömegei költöztek Párizsba, hogy üzletet nyissanak. Parfümmel illatosított kesztyűket árultak, amelyek egész Franciaországban nagy népszerűségnek örvendtek.
A klasszicista időszakban a Napkirály udvara jelentette a divat központját. Az uralkodó és udvartartása azonban nem a tisztálkodási szokásairól volt híres: az ápolatlanság okozta szörnyű bűzt a férfiak és nők egyaránt túlzott mennyiségű illatszerek használatával próbálták leplezni. Versailles-ban az illatok kultuszát ünnepelték.
A parfüm udvar
Az emberiség történelme a felvilágosodás korában járt már, amikor a nők új istenségnek kezdtek hódolni: a divatnak. Mindent megtettek azért, hogy a csábítás bibliájának összes parancsolatát hűen kövessék és illatukkal, frizurájukkal, öltözékükkel férfiak szívét ejtsék rabul. Ebben, a szépséget dicsőítő időszakban a parfümök naponkénti váltása szinte kötelező volt, XV. Lajos udvarát pedig "parfüm udvarnak" hívták. A higiénia újra divatba jött, Marie Antoinette pedig parfümfelhővel és drága selymekkel körül ölelve tartott a gillotin éles pengéje felé. Az illatízlés ekkorra már több kifinomult kompozíciót hozott létre, ez pedig nagyban hozzájárult az első párizsi parfümházak jövedelmezőségéhez. Mindeközben egy Mauritius Frangipani nevű olasz parfümkészítő először oldotta fel égetett szeszben az illatanyagokat és így létrehozta a mai parfüm szó szoros értelemben vett ősét. Később Kölnben Jean-Antoine Farina megalkotta az "Eau de Cologne"-t.
